A HódÃtók trilógia második kötete, ami a HódÃtók öröksége (Conquerors' Heritage) cÃmre hallgat, nemcsak remek folytatása az elsÅ‘ regény űroperájának, hanem itt Timothy Zahn újra megmutathatta miért is olyan kiváló sci-fi Ãró. A könyv ugyanis szakÃtott az elsÅ‘ könyv szereplÅ‘ivel és nézÅ‘pontjával, ehelyett a történetet immár az emberek ellen harcoló zhirrzh-ek szemszögébÅ‘l meséli el. Az egész megközelÃtés nagyszerű, kiderül hogy nem egy szokványos kétbites popcornscifivel van dolgunk, ahol a jó embereket megtámadják a gonosz, elvtelen és kegyetlen hódÃtók. Nem, a zhirrzh-ek szemszögébÅ‘l pont az emberek a kegyetlen hódÃtók, akik megtámadták az Å‘ felfedezÅ‘- és kutatóhajójukat, méghozzá ok nélkül és egyenesen bölcspusztÃtó fegyvereket bevetve!
De mik is azok a bölcsek avagy halhatatlanok? Zahn egyik sajátossága (gondoljunk csak a Káosz ébredése cÃmű Thrawn-kötetre), hogy szeret idegen kultúrákat, társadalmi és politikai szervezeteteket kreálni és hitelesen bemutatni. Kicsit olyan ez mint Tolkiennél a nyelvek. Nos, itt is kapunk izgalmas húzásokat, talán a legmeghökkentÅ‘bb, a zhirrzh által legyÅ‘zött chig faj, ahol a gyermekek még karámban tartott és legelni hordott háziállatok, akik késÅ‘bb egy bebábozódás révén válnak csupán értelmes lényekké. A zhirrzh civilizáció sajátossága, hogy az élÅ‘k mellett a társadalom nagy részét a holtak alkotják. A fajnak ugyanis van egy bizonyos fss nevű szerve, amit 10 éves korukban leválasztanak az egyénekrÅ‘l és a családi szentélyekbe helyezik. Amikor pedig egy zhirrzh meghal, a pszichéje ebbe az fss szervbe kerül, amihez kötötten él tovább, amolyan szellemalakként. Ezen szellemek, a bölcsek örökké tartó unalmát úgy űzik el – hogy a társadalomnak is hasznos tagjai maradjanak – hogy csillagok között átÃvelÅ‘ kommunikációs hálózatot alakÃtottak ki közülük, amely azt is lehetÅ‘vé teszi, hogy a bölcsek közvetÃtésével két külön világon élÅ‘ személy is képes valós idÅ‘ben társalgást folytatni. Emellett persze felderÃtÅ‘ feladatokra is használhatók, de Ãgy sem lehet minden bölcset munkával ellátni, többen csak a szentélyükben unatkoznak, kÃváncsiskodnak és pletykálkodnak. Olyan, mintha egy örökké tartó nyugdÃjas kontyos hÃradó világában élnénk, s ez érthetÅ‘en zavarja a fiatal (értsd még életben lévÅ‘) zhirrzh-eket, komoly társadalmi feszültséghez vezetve. Ráadásul mindenkinek eltávolÃtják a fss szervét, tehát úgy sem lehet dönteni, hogy valaki inkább a tényleges és békés halált válassza, mint a torz szellemlétet.
A zhirrzh társadalom amúgy klánokra épül, s az uralkodó a Klánok Szövetségét irányÃtja, ahol természetesen a klánok közötti rivalizálás és a politikusi intrika sem hiányozhat. Ez is nagyon Zahn, mindkét oldalon, az emberek és a zhirrzhek oldalán is van egy-egy intrikus és ellenszenves politikus, akit hamar megutálhat az olvasó. SÅ‘t Zahn ebben a trilógiában egy egész fajt kreált, aminek lételeme az efféle intrikák. Természetesen a negatÃv szereplÅ‘k mellett a hÅ‘sök sem hiányoznak, ráadásul az elsÅ‘ kötethez hasonlóan ezúttal is egy család áll a középpontban: az abszolút fÅ‘hÅ‘s az elsÅ‘ könyvben Pheylan Cavanagh-t vizsgáló Thrr-gilag kutató, de rajta kÃvül fontos személlyé válik fivére, Thrr-mezaz, a dorcasi szárazföldi megszálló csapatok vezetÅ‘je, menyasszonya, Klnn-dawan-a, illetve az anyja, Thrr-pifix-a is. Bepillanthatunk emellett a zhirrzh uralkodó fejébe is, de az egyik legizgalmasabb nézÅ‘pont karakter az elsÅ‘ könyvben az emberek birtokába került fss szelvényhez tartozó bölcs. Egy idegen szellem szemszögébÅ‘l láthatjuk az embereket, az elÅ‘zÅ‘ kötetben fÅ‘bb szerepet játszó Meilnda Cavanagh-t, méghozzá úgy hogy a bölcs nem ért minden szót, amit a kutatónÅ‘ mond, s próbálja megérteni az idegen kultúrát.
Természetesen ez a könyv sem nélkülözi a szokásos Zahn-os csavarokat és fordulatokat, s a kötet végére mind a háborús feleket, mind a háború mögötti motivációkat és félreértéseket jobban megismerhetjük, de emellett az új zhirrzh karakterek is a szÃvünkhöz nÅ‘hetnek, Thrr-gilag családi problémái ugyanolyan fontossá válnak, mint a háború kimenetele. Zahn ugyanis emberiként Ãrja meg az idegen fajok problémáit, mégha nem felejtkeztet el minket arról sem, hogy egészen más lényekkel van dolgunk (például sokszor tudjuk hogy a nézÅ‘pont karakternek izgatottan verdes a farka és hasonlók). A szerzÅ‘nek sikerül elérnie, hogy mÃg az elsÅ‘ részben az embereknek drukkolunk a gonosz idegen lényekkel szemben, addig itt már aggódunk ezekért a szegény, és hozzánk hasonló zhirrzh-ekért. Na persze nem mindenkiért, hiszen mindkét oldalon ugyanúgy találunk jó és rossz személyeket egyaránt.